Poloska történelem:
A kellemetlen csípésű ágyi poloska eredetileg nem volt ráfanyalodva az emberi vérre, hanem megelégedett az állatokból kiszívható testnedvekkel. Közeli rokona a galambdúcokban és tyúkólakban előforduló galambpoloska, amely a fiatal galambok, és tyúkok vérét veszi magához. A baj akkor kezdődött, amikor a rómaiak elkezdték a galambtartást magas fokon űzni, ugyanis igen kedvelték a zsenge galambhúst. Ezzel újabb vérszívót szabadítva rá a tetvektől és bolháktól már elgyötört emberiségre. A galamb poloskából kifejlődő ágyi poloska olyan közeli rokonok, hogy sokszor kereszteződnek egymással.
Bűnügyi-, western- és egyéb kalandregények kedvelt helyszíne a poloskáktól hemzsegő lerobbant szálloda, ahol a vérszívó rovarokon kívül általában az emberek is ontanak, a poloskáknál jóval több vért. Valóban kedvelik a nyugodt, ritkán bolygatott búvóhelyeket. Képek, faliszőnyegek mögött, repedésekben, a padló réseiben töltik a nappal óráit, hogy éjszaka előmászva szájszervüket áldozatukba döfjék, és teleszívják magukat kedvenc csemegéjükkel. Ha erre nincs mindig mód, akkor sem történik nagy baj. Türelmesen, akár félévet is képesek arra várni, hogy a higiéniailag sok kifogást maga után hagyó hotelszobát kivegye egy áldozat.
Nagyon rossz érzékszervekkel rendelkező rovar, ezért van az, hogy ha rátalált egy bőséges vérforrásra, akkor lehetőleg igyekszik ahhoz a lehető legközelebb tanyát verni. Az ágynál pedig aligha lehetne közelebb az emberhez - innen az elnevezés.
Az ágyi poloska csípése, hasonlóan szúnyogéhoz, később kezd el viszketni. Amikor szívószervét az emberbe mélyeszti, nem is lehet érezni semmit, csak jóval később támad az embernek vakarózhatnékja, akkor viszont mondhatni veszettül. A csípésnyom is jóval nagyobb egy szúnyogénál és jobban is tud égni. Jelenlétére utal továbbá a lepedőn található fekete pöttyök, azaz vérnyomok. A poloska akár 5-10 percig is szívja táplálékát, erre akkor van a legnagyobb szüksége, amikor eljön a párzási időszak. Ilyenkor a nősténynek saját tömegénél kétszer akkora mennyiségű vérre van szüksége, hogy petéit le tudja rakni. Ha nincs jóllakva, nem is hajlandó a hímmel párosodni, ugyanez fordítva is igaz. Amikor teleszívják magukat vérrel, potrohuk erősen megduzzad. A vért mikroorganizmusok emésztik és teszik a rovar számára feldolgozhatóvá. A nőstények a megtermékenyítés után a lakás különböző részein rakják le petéiket, s az ezekből kikelő lárváknak minden nap friss vérre van szükségük.Poloskákkal erősen fertőzött szálláshelyek még néhány évtizeddel ezelőtt is szép számmal előfordultak, napjainkra azonban erősen visszaszorult ez a parazita faj. Végezetül annyit, hogy az ágyi poloskának még legalább 40 ezer fajtársa él a Földön. Ha el is maradnak mondjuk a legyek faji sokféleségétől, de a legtöbb rovarral ellentétben meghódították a vizeket, egyes poloskák a nyílt tengereken is megvetették ízelt lábukat.
Bűnügyi-, western- és egyéb kalandregények kedvelt helyszíne a poloskáktól hemzsegő lerobbant szálloda, ahol a vérszívó rovarokon kívül általában az emberek is ontanak, a poloskáknál jóval több vért. Valóban kedvelik a nyugodt, ritkán bolygatott búvóhelyeket. Képek, faliszőnyegek mögött, repedésekben, a padló réseiben töltik a nappal óráit, hogy éjszaka előmászva szájszervüket áldozatukba döfjék, és teleszívják magukat kedvenc csemegéjükkel. Ha erre nincs mindig mód, akkor sem történik nagy baj. Türelmesen, akár félévet is képesek arra várni, hogy a higiéniailag sok kifogást maga után hagyó hotelszobát kivegye egy áldozat.
Nagyon rossz érzékszervekkel rendelkező rovar, ezért van az, hogy ha rátalált egy bőséges vérforrásra, akkor lehetőleg igyekszik ahhoz a lehető legközelebb tanyát verni. Az ágynál pedig aligha lehetne közelebb az emberhez - innen az elnevezés.
Az ágyi poloska csípése, hasonlóan szúnyogéhoz, később kezd el viszketni. Amikor szívószervét az emberbe mélyeszti, nem is lehet érezni semmit, csak jóval később támad az embernek vakarózhatnékja, akkor viszont mondhatni veszettül. A csípésnyom is jóval nagyobb egy szúnyogénál és jobban is tud égni. Jelenlétére utal továbbá a lepedőn található fekete pöttyök, azaz vérnyomok. A poloska akár 5-10 percig is szívja táplálékát, erre akkor van a legnagyobb szüksége, amikor eljön a párzási időszak. Ilyenkor a nősténynek saját tömegénél kétszer akkora mennyiségű vérre van szüksége, hogy petéit le tudja rakni. Ha nincs jóllakva, nem is hajlandó a hímmel párosodni, ugyanez fordítva is igaz. Amikor teleszívják magukat vérrel, potrohuk erősen megduzzad. A vért mikroorganizmusok emésztik és teszik a rovar számára feldolgozhatóvá. A nőstények a megtermékenyítés után a lakás különböző részein rakják le petéiket, s az ezekből kikelő lárváknak minden nap friss vérre van szükségük.Poloskákkal erősen fertőzött szálláshelyek még néhány évtizeddel ezelőtt is szép számmal előfordultak, napjainkra azonban erősen visszaszorult ez a parazita faj. Végezetül annyit, hogy az ágyi poloskának még legalább 40 ezer fajtársa él a Földön. Ha el is maradnak mondjuk a legyek faji sokféleségétől, de a legtöbb rovarral ellentétben meghódították a vizeket, egyes poloskák a nyílt tengereken is megvetették ízelt lábukat.